Lélekbaleset

“Nem igaz, hogy a végzet vakon lép az életünkbe, nem. A végzet az ajtón lép be, melyet mi tártunk fel, s magunk előtt tessékeltük a végzetet.”
(Márai Sándor)

Tudni akarod, mi történt? Elmondom. De előre szólok, nem a te hibád, ami történt, és kérlek, az öcsédet se okold. Én vagyok egyedül a felelős a történtekért. Nem akartalak sosem bántani, nem érdemelted meg azt, amit tettem, de hiába bántam meg, már nem tudom visszacsinálni, már nem tudom meg nem történtté tenni. Legszívesebben azt mondanám, hogy minden azon a hülye nyaraláson történt, amit te lemondtál az utolsó percben, de nem így van. Bennem már sokkal korábban elkezdődött az egész. Próbáltam ellene harcolni, és téged szeretni, de sajnálom, nem ment. Ismersz, utálom az ilyen szövegeket, de most tényleg komolyan is gondolom: nem a te hibád volt, az enyém.

Esti mese egy örökké tartó pillantásról

„Nem tudom (…), nem azért vannak-e kivilágítva a csillagok, hogy egy napon mindenki megtalálhassa a magáét.”
(Antoine de Saint-Exupéry)

A ruhámba markoltam, és megálltam az ajtóban. Izgultam… Te jó ég, ez nem is a megfelelő szó rá. Ha az összes szinonimát összetesszük, még az sem írná le megfelelően azt, amit éreztem, még az is túl kevésnek bizonyulna ahhoz, hogy igazat mondjak.
Az ujjaim már elfehéredtek, és már azt sem tudtam, hogy mi is a nevem. Sőt, még azzal is bajban voltam, hogy fiú vagy lány vagyok-e.
– Jaj, fejezd már ezt be! – szólalt meg mellettem Tina, és megfogta a kezem, ezzel kirángatva engem a teljes kábulatból. – Túl drága volt ehhez ez a ruha.

Bűnbeesés

„Egy ember nem föltétlenül abban a pillanatban a legbűnösebb, mikor felemeli a fegyvert, hogy megöljön valakit. A bűn előbb van. A bűn a szándék.”
(Márai Sándor)

Nem tudom miért, de azt hittem, hogy velem fog megtörténni. Hogy ahogy először a szemembe néz, majd meglát bennem valamit, egy pillanat alatt megszeret, és soha többé nem lesz más lány. Komolyan hittem, hogy én leszek a királylány a tündérmesében, ő pedig az én hercegem. Vagyis azt tudtam, hogy ő az én hercegem, de reméltem, hogy amikor meglát, rájön, hogy én pedig az ő hercegnője vagyok.

Más szempontból

Semmi kedvem nem volt ehhez az egész cécóhoz. Felvettem a szürke kabátom és követtem Billt a kocsihoz. Gemma már ott volt, és Daviddel beszélgetett. Észrevétlenül rávigyorogtam, aztán, mint mindenki más, én is adtam neki kettő puszit – az egyik egy picit félre csúszott és a szája sarkára ment, amit ő csak egy vigyorral jutalmazott, és hál’ isten David nem vett észre. Ki is akadna, ha kiderülne, hogy a húgát dugom!

A beismerés

– A mi kapcsolatunk sokrétű – nézett meglepődve Tom ikertesójára, miután Bill már sokadszorra kérdőjelezte meg Tom épelméjűségét, a barátnője miatt.
– Komolyan? – pillantott rá Bill egy másodpercre, de aztán újból kinézett a repülőgép ablakán. Megint Amerika, ráadásul pont most.
– Igen – bólintott Tom, majd egy kaján vigyorral megfűszerezve hozzátette: – Mindig máshol szexelünk…
– Tom – sóhajtott fel Bill -, nem erre gondoltam.
– Jó, tudom – de aztán egy mosolyt erőltetett az arcára és felnézett az éppen mellé leülő lányra – Kapcsold be magad, szívem, mindjárt leszállunk.
– Oké – válaszolt Allison.
– Szóval, Allison – Tom jelentőségteljesen ránézett Billre, pontosan tudta, mit jelent ez a hangsúly – hosszú volt a sor a WC-nél?
– Tessék? – nézett rá Allison, majd Tomra pillantott, aki kettejük között ült és leginkább úgy érezte, hogy mindegyiknek adna egy pofont. Na jó, csak Billnek, mindig ő kezdte a veszekedést.
– Hát hogy ennyi ideig voltál kint.  Mondta is Tom, hogy megnéz, de mondtam neki, hogy talán nem kéne, mert még véletlenül meglát téged a légi kísérővel… – egy gúnyos mosoly kíséretében újból a felhőket kezdte tanulmányozni.