Csak egy pillanat

http://jessicakey.blog.neon.hu/

A tét? A hírneved!

Rachelle, a gyönyörű és lehetetlent nem ismerő lány egyszerű tervekkel érkezik Hamburgba. Elvégzi az egyetemet, aztán ügyvéd lesz és élete végéig jól fog élni. Azonban a valóság nem olyan egyszerű, mint a tervei. Rachelle az egyetem után nem kap munkát, így kénytelen az egyetlen ember segítség kérnie, akit ismer Hamburgban. Christopher, a Tokio Hotel cameraman-je elintézi, hogy Rachelle-t felvegyék személyi asszisztensnek, amíg elég pénzt nem gyűjt ahhoz, hogy saját ügyvédi irodát nyithasson. Időközben azonban Rachelle meggondolja magát és Tom Kaulitz-ot felhasználva, jobb ötlete támad. A gond csak az, hogy ehhez rengeteg emberen kell átgázolnia és lassan teljesen elfelejti miért is küzd valójában…

elolvasom

Elveszett ígéretek

„Nem tudtam a szememnek parancsolni. Néztem őt, néztem, és örömöm telt abban, hogy nézhetem, fájdalmas nagy örömöm. Úgy voltam vele, mint a szomjan haló ember, aki végre kutat talál, s bár tudja, hogy a kút vize mérgezett, mégis nagy kortyokkal iszik belőle.”
(Charlotte Brönte)

Naplopás – befejezett

„És akarta, hogy ő szeresse. A szívét akarta. Akarta ezt a férfit, aki ismerte a szerelmet, aki tudta, mi az odaadás és a kötődés.”
Sherrilyn Kenyon

Daubner Anna élete nem tökéletes, és ezt Tóth Nóri is tudja. Időtlen idők óta legjobb barátnők és unokatestvérek, de leginkább csak telefonon tartják a kapcsolatot. Nóri a kis dél-magyarországi faluból és Anna a nagy Budapestről. Nóri egy pillanatra sem akar helyet cserélni Annával; de aztán egy látogatás alkalmával minden megváltozik.

elolvasom

Love Is Noise – befejezett

„Míg te ittad a kávéd, s én a teám,
csak ültünk egymás mellett tétován.
Lehet még esélyem? Szerethetlek még igazán?
Kérdezlek, de csak a csend felel rá – némán.”
(James Morrison)

Where would we be now?

„Mert tudom, hogy amikor megláttam, egyszerűen fel kellett volna pofoznom, és becsapnom előtte az ajtót, tudom, hogy nem szabadna neki megbocsátanom – de képtelen vagyok rá. Mert az a sok gyönyörű emlék bennem él még azokból az időkből, amit együtt töltöttünk, és ezek mindent elnyomnak. Elhalványítják a büszkeségem, az önbecsülésem, a józan gondolkodásom és táplálják azt a mindent elsöprő, igaz szerelmet, amit iránta érzek.”

elolvasom

Angels Don’t Cry – befejezett

„Elég, ha az ember elhiszi, hogy léteznek angyalok, elég, ha szüksége van rá. És akkor megmutatkoznak, és ragyognak, mint a hajnal első fényei.”
Paulo Coelho

Est-ce que tu m’aimes? – egyelőre szünetel

A történet Zoé Larousse-ról és Bill Kaulitz-ról, a Tokio Hotel énekeséről szól, és 2017-ben játszódik. Ekkor Billnek már van egy felesége, elmegy egy egyetemre tanítani, hogy ezzel is növelje a TH amúgy is óriási hírnevét, és ott találkozik Zoé-val, a nála 10 évvel fiatalabb lakberendezést tanuló lánnyal.

Vajon összejönnek és a szerelmük mindent legyőz vagy megfutamodnak az érzéseik elől, és Bill visszamenekül a halálraítélt házasságába, Zoé pedig az állandó párcserélgetésbe?

elolvasom

♥ – “It’s just you & me tonight…”

Most képzeld el, ahogy ezt suttogja a füledbe…

 És miközben ezt suttogta, finoman föléd kerekedett, majd ajkaival lágyan érintette meg a tieidet.
Nem igazán tudtál ellen állni, hogy is lehetne ezeknek az ajkaknak? Végig néztél rajtuk, finoman íveltek és teltek voltak, legszívesebben mindig csak rajtuk csüngtél volna. De nem engedett rejtett vágyaidnak, helyette lecsúszott a hasadhoz.
Testeden érezted ajkai minden egyes csókját, hasadnál egyre lejjebb és lejjebb haladt, mire megállt egy ponton. Bőröd szinte tüzelt a rád törő gyönyörtől. Nem bírtál tovább magaddal, Bill fölé kerekedve ágyékára ültél, és a vágytól égve csókoltad meg gyönyörű ajkait.
Naívan azt hitte, csak az ajkait fogod kényeztetni. De benned nem volt önuralom, szinte szétrobbantál volna, ha nem teheted azt, amit igazán szeretnél. Picit megemelte a csípőjét alattad, mire te elmosolyodtál. Tudtad, hogy mit szeretne, hogy ne tudtad volna ennyi idő után? Minden rezdülését ismered már. Nem tétováztál, csupán csak eleget tettél néma kérésének, és lecsúsztál combjain.
Ujjaiddal végigsimítottál mellkasán, majd ágyéka felé kalandozott kezed. Bill lehunyta szemét, és halk sóhaj hagyta el kívánatos ajkait. Kicsatoltad övét és közben köldökétől lefelé haladva végigcsókoltad, majd eljutottál a célig. Ajkaid gyengéd uralmába vette Bill férfiasan keményedő testrészét.
Bár még rajta volt a vékony boxer, de tudtad, nem sokáig fog zavarni. Nézte, amint ajkaid néha finomabban, néha erősebben megszorítják húsos férfiasságát. Az élvezettől szinte hátra hanyatlott a feje, minden erő kiveszett a testéből. Bele sem mert gondolni abba, mi lesz, ha forró bőre a te ajkaiddal fog érintkezni! De te nem bírtál tovább magaddal, mutató ujjad beakasztottad alsó nadrágja szegélyébe, majd ajkaid nyalva lehúztad róla. Végre ott várt a gerjedelme, szemtől szemben.
Finoman, óvatosan nyaltad körbe testének merevedő pontját, majd látván Billen a gyönyört, kettő ajkad közé vetted. Bill teste remegve hullámzott meg a rá ható szenvedélytől…
Teste néhány centire elemelkedett az ágytól, majd visszahanyatlott. Mosolyogva vetted tudomásul, hogy ajkaid ilyen apró érintésétől is így ki tud készülni. Ujjaiddal finoman rámarkoltál pénisze tövére, majd lassan és érzékien kezdtél el játszani rajta, miközben nyelved is becézgetni kezdte Őt. Nem tudtad tagadni sem magad előtt, sem előtte, hogy téged is piszkos mód felizgat ez a látvány, ahogy férfiassága lassan ki-be csúszik nedves ajkaid között. Viszonzást akartál, de előtte még eljuttatod őt a csúcsra.
Gyorsabb tempóra váltott kezed, és fogaidat gyengéden húztad végig péniszén. Bill teljes extázisba esett. Ágyán felülve tarkódra siklatta kezét, jelezvén ezzel, hogy még sebesebb ütemet is diktálhatsz. Nem tétováztál, csak engedtél kérésének. Még vadabbul vetted tulajdonodba ágaskodó férfiasságát. Nyelved szinte táncot járt péniszének csúcsán, és ajkaidat szorosabbra zártad körülötte. Billből hangos sóhajok törtek fel, és érezte a közeledő gyönyör feltörését, majd a végponthoz érve behunyta szemét, és visszahanyatlott ágyára. Mellkasa heves ütemben fel-le járt az öröm okozta tüzes érzésektől. Elégedetten néztél rajta végig, majd Bill kinyitotta szemét. Szeme örömteljes szikrákat szórt a kielégüléstől, majd rád mosolyodott. Nem kellett mondanod mire vágysz. Bill karodnál fogva megragadott és maga mellé rántott. Feléd kerekedve ajkai kéjsóváran vetődtek tiedre, mire keze egyre csak lejjebb és lejjebb kalandozott.
Tudtad, hogy pici csipkés bugyid nem fog sokáig Bill útjába állni. Minél hamarabb elfogja tüntetni rólad. Ő is egy ujjával szabadított meg alsó neműdtől, pont úgy, ahogy Te is tetted néhány pillanattal ezelőtt a boxerével. Kéjes vigyor ült ki az arcodra, majd amint Bill megnyalta ajkait, máris tűzbe lobbant a tested. Nem rejtette véka alá piszkos vágyait, finoman bekapta mutató ujját, majd a köldöködtől lassan húzni kezdte altested felé. Akaratlanul emelted fel a csípőd, mintha tálcán kínáltad volna fel magad Neki. Egy pillanat alatt megtalálta legérzékenyebb pontodat, ugye, mit tesz a gyakorlat?! Kezdetben lassú volt, körkörös mozdulataira te csak kéjesen sóvárogtál, és mosolyogtál, mint egy eszét vesztett kis tini. De tudtad előre, Bill mindig így kezdi. Tapintatosan és gyengéden, de annál nagyobb hévvel juttat el a csúcsra. És Te még olyan messzi voltál attól…
Ajkai távolodtak a tiedtől és nyakadra tévedtek. Érzéki kis harapásokkal haladt lefele. Nyelve hegyét végighúzta a két kebled közti kis völgyön, majd rájuk orientálódott. Érezted ajkai forróságát, ahogy végigszántott melleiden…
Nem sokan hiszik el, de a pasik – különösen Bill – egyszerre több dologra is képesek odafigyelni. Nem csak nyelvével becézett és ingerelt, miközben néha-néha beléd harapott, hanem ujjai is piszkosan jól végezték munkájukat. Tudja, hogy mit imádsz leginkább, most sem hagyta ki. Feltérdelt az ágyon, majd ölére vont, miközben egyik ujja összeolvadt a testeddel. Te szinte belenyögtél a nyakába, majd hogy elfojts még egy sikítást, beleharaptál a vállába. Muszáj volt levezetned a feszültséget, ez a kis piszok erősebb fokozatra kapcsolt. Elhúzta a fejed a vállától, látni akarta, ahogy élvezed minden apró mozdulatát.
Tekinteteitek összekapcsolódtak. Bill örömmel nézte, ahogy nedves ajkaid közt egyre hangosabb nyögés tör fel belőled, hiszen minek is rejtenéd el élvezeted, ha ennyire jól csinálja. Ujjai profi módon találták meg gyenge pontodat és már csak arra koncentráltak. A vágytól egyre jobban felhevültél, majd alsó ajkadat beharapva visszadöntötted az ágyra. Már nem bírtad tovább, ennél többet akartál. Teljesen eggyé akartál vele válni. Magadban akartad érezni…
Játékszere ismét ágaskodni kezdett, pedig ő nem is részesült a kényeztetésedben, csupán csak nézte a gyönyörödet. Ott feküdt alattad, szintén picit szét terpesztett lábakkal, de te már nem akartad csupán ajkaid melegségével felizgatni. Sokkal többre vágytál, arra, hogy forró kis barlangod magába fogadja. Péniszére halvány puszikat hintettél – csak hogy még inkább felizguljon, és még merevebbé váljon-, majd mikor már lehunyta a szemeit, várta, hogy finoman ráülj. De nem adtad meg neki ilyen könnyen az élvezetek gyümölcsét. Végig nyaltál makkján, mire egy orbitális nyögés szakadt fel szerelmedből. Te csak elkuncogtad magad, és fölé térdeltél. Az ő szemei szikrákat szórtak, ha te játszol vele, ő is játszani fog. Két kezét csípődre tette, majd nem finomkodva, ékességére ültetett.
Ujjai szorosan záródtak össze csípődnél, és először ráérős tempót diktált. Teljesen felcsigázott férfiasságának lassú mozgása benned, de nem érted be ennyivel. Teljesen magadban akartad érezni, vadan és erőteljesen. Csípőjén ülve rohamosabb ütemet diktáltál, és heves mozgásba kezdtél. Szemei mosolyra csillantak, és átvette tested ritmusát. Élvezted a mozdulatok minden egyes pillanatát, közel hajoltál Billhez, mire ő a csókodra vágyott, de te elkaptad ajkaid előle, hiába is vágytál rá, nem engedtél neki. Ha annyira akarja harcoljon meg érte… most nem kellett a finomkodás, nem kellett a lágyság… Most vad szexre vágytál…
Fel akartad még jobban izgatni, azt akartad, hogy megbosszulja minden egyes csúnya tetted. Ahogy kinyitotta pilláit, te bekaptad mutató ujjad, majd szemezve vele lassan szopogatni kezdted. Szinte kicserepesedett ajkakkal meredt rád, miközben próbált levegőt venni. De nem hagytál neki nyugtot, csípőd egy pillanatra sem csillapodott. Nedves mutató ujjad végig húztad alsó ajkán, majd ajkai közé nyomtad. Nem láttad még sosem ilyen pajkosnak, szinte jobban szívta az ujjad, mint ahogy te… khm…
Jött a második piszkos tetted. Mellkasoddal ráhajoltál arcára, melleid érett gyümölcsként díszelegtek szája előtt, de nem engedted Őt felemelkedni hogy megízlelje őket. Érezted mellbimbódon meleg sóhajait, tudtad, hogy vágyakozik, de te kijátszottad őt.
Vállánál fogva az ágyra szorítottad, csípőjén egyre hevesebb ritmust diktálva. Bill nem bírta tovább, szinte kínzásnak érezte, hogy nem érhet ajkaival hozzád. Fenekedbe markolt, erősen megtartott, majd veled együtt felállt, és a fal felé vette az irányt. A falnak nekinyomva vette birtokába melleidet és nyelvével kényeztette azokat. Ismét Ő uralt, de neked ez nem tetszett. Ebben a menetben te akartál irányítani. Ez a te játszmád és nem ronthatja el… még ha meg is őrül testednek vágya iránt. Most csak te irányíthatsz…
Vadul ellökted magad a faltól , mire visszaestetek az ágyra. Nem viselheti mindig Ő a nadrágot, muszáj megmutatnod mennyire is imádsz vele – velük játszani. Karjait még mindig kifeszítve tartottad, szinte önkívületi állapotban voltál már, de kellett még, hogy egy kicsit elbánj Billel, hogy minél jobban berágjon rád, ezzel is elérve, hogy durván és igen, állatiasan viszonozzon mindent. Az éjjeli szekrényeden pihent a szatén köntösöd, picit felemelkedtél Billről, majd kihúzván a köntös masniját, odakötözted Bill csuklóját az ágy rácsához. Szinte zihálva tekintett fel, nem akarta elhinni hogy kikötözted… az arcodon csak egy fölényes mosoly jelent meg, majd lassan kicsúsztattad Billt magadtól. Ismét elkezdődik egy játszma…
Szinte könyörögve nézett fel szemeidbe, hogy ne kezd el, amire gondolsz, mert akkor ő már nem lesz képes urrá lenni magán. De te csak sokat sejtetően elmosolyodtál, és lassan visszacsúsztál Billre. Szinte felordított az élvezettől, ahogy ismét megérezte azt a kellemes meleget maga körül. Pár másodpercet fészkelődtél rajta, majd körmeidet végig húztad az oldalán, mire mellbimbói egy pillanat alatt keményedtek meg. Kapva kaptál az alkalmon és fogaid közé vetted egyik mellbimbóját, miközben másik kezeddel kicsit engedtél a kötésen, hisz láttad, hogy a bőrébe vájt az anyag.
És most az következett, amire igazán nem számítottál – a kibomlott anyagból kezei szabad utat kaptak, majd testedet maga alá fordította.
Bele sem mertél gondolni az elkövetkezendő percekbe, elég volt csak Bill vágytól égő szemeibe nézned.
Már nem tudta fékezni vágyait… combjaidon végigharapdálva megint eljutott nyelvével érzékeny pontodhoz… hangos nyögések törtek fel belőled nyelve csiklandozásától. Hajába vadul túrtad bele ujjaidat, és érezted, hogy megint el akar juttatni a csúcsra. De te nem akartad megint ilyen könnyen megadni magad… Az ágyon felülve ismét át akartad venni az irányítást, de a kis mocsok nem engedte. Feltérdelt, és combjaidba belemarkolva húzott magára. Ágyékának ékessége ismét két lábad közt végezte hevesen dolgát. Behunytad szemed és élvezettől gerinced hátrahajlott. Érezted melleiden Bill apró harapásait, nyelvének minden egyes kis ízlelőbimbóit. Felnyitottad szemeid és visszahajoltál Billhez. Tekinteted mindent elárult neki… Pózváltás… Combjaidat elengedte mire te gyorsan megfordultál és újra Bill ölébe fészkelted be magad. Bill hátulról hatolt beléd és ujjaival ismét erogén zónáidat kényeztette…
A boltokban is kecsegetető ajánlat a kettőt kap egy áráért megnevezés. Hát ez a szeretkezések alkalmával is pont így van. Nem tudtad már hova kapkodni a fejed, teljesen elveszetted az önkontrollodat. Érezted, ahogy Bill hátra dől, majd mellkasára von téged, miközben combjaidat egyik kezével finomat szét feszítette, csak hogy még inkább a közeledbe férkőzzön mind az ujjával, mind az ékességével. Szinte minden egyes selymes érintésénél és lökésénél kiordítottad volna az elfojtott vágyaid, de ajkaidon csak néma próbálkozások szaladtak ki. Érezted, ahogy a szíved már vagy háromszor olyan gyorsan ver, nem hitted, hogy Bill ennyire ki fog készíteni. Mindig is romantikus volt, szinte rózsaszirmok között szerelmeskedtetek, amikor csak időtök volt előkészülni, de most ez az énje is bejön. Mit bejön? Egyszerűen szét szakadsz fölötte a kéjtől…
Sosem gondoltad volna, hogy egyszer vad szexben lesz vele részed. Szeretted a gyengéd, érzelmes szeretkezéseket, de ez mindennél jobb volt most. Mind a ketten szabadjára engedtétek piszkos kis fantáziátokat, és egymáson kiéltétek eddigi elrejtett vágyaitokat. Rajta lovagolva már képzeletben eltervezted a következő pózt. Ha már így belelendültetek, még belefér egy-két újdonság. Nyakához bújva beleharaptál fülcimpájába, és a nyögéseket visszafojtva suttogtad neki: szeretlek. Muszáj volt hogy tudja, hiszen csak néha-néha ejted ki a szádon ezeket a szavakat. Bill a szó hallatán még jobban felpezsdült. Arcodat két keze közé fogta, és hatalmas csókot lehelt ajkaidra. Szeme csillogott a boldogság, a vágy és a szenvedély keverékétől, majd újra feléd akart keveredni…
Tudtad, hogy ezzel a kis vallomásoddal csak még inkább megdobogtattad a szívét, egyszerűen érezted a mozdulatain, hogy óvóbb lett. De még így sem enyhült a vágya irántad, sőt csak még inkább erőre kapott. Lassan megemelt a csípőjéről, és a hasadra fektetett. Sejtetted, hogy most milyen pózt szeretne felvenni, ahogy selymes ujjait végig húzta gerinceden, te mélyen felsóhajtottál, és egy kicsit kidomborítottad a hátad. Nedves csókjai is végig szántották lapockáid, és derekad, picit bele is harapott a popsidba. Te csak elmosolyodtál, és combjaidat picit szétterpesztetted neki. Hallottad, ahogy ajkai közül egy rekedt sóhaj szakad fel, majd mikor péniszét megérezted combjaid közé simulni, te is hangot adtál érzéseidnek.
Tested már forrt a benned tüzelő vágytól. Nyögéseid szaporábbak és erőteljesebbek lettek. Bill kezei végigszántották tested, majd gerinced vonalában végigharapta hátad. Alsó testrészed ismét bizsergett, és érezted, Bill nemsokára újból a csúcsra emel. Tény, hogy kicsit már elfáradtál, de még bírsz egy picit harcolni… csak hogy még érezhesd azt a gyönyört testedben…
Szinte már majd szétszakadtál, ahogy Bill csak egyre beljebb és beljebb csúszott benned. De nem tudtál rá haragudni, hisz nem csak a saját kielégülését hajtotta. Két tenyere a csípődbe markolt, miközben Ő őrült tempóval próbált mindkettőtök javára szolgálni. Néha rád hanyatlott, mikor már úgy érezte, hogy nem bírja tovább, de újra és újra erőre kapott, hisz még utoljára el akart juttatni a csúcsra ezen az éjszakán. Kezei mellkasod alá csúsztak, majd melleidbe markolva lökött még néhányat, majd mikor megfeszült a teste feletted, neked szinte tüdődbe szorult a levegő. Önkéntelenül is elemelkedtél az ágyról, majd egy hosszú és mély nyögés után visszahanyatlottál az ágyra, szerelmed testével a testeden.
Egymás mellett heverve még mindig mélyen szívtátok be a levegőt, és szapora lélegzetetek lassan enyhülni kezdett. Bill feléd hajolva elsöpörte homlokodra hulló hajtincseidet, és mélyen szemeidbe nézve elvigyorodott.
Tekintetéből szikráztak a szerelem, a boldogság és a kielégülés okozta érzelmek. Lágyan megcsókolt majd nyakadhoz bújva súgta füledbe:
-Mindennél jobban… Érted? Mindennél jobban.
Magadhoz szorítottad, és még egy könnycsepp is kihullott szemedből az örömtől. Bill mindennél jobban szeret…. Fejét elemelted nyakadtól, és most te néztél áthatóan szemeibe.
– Köszönöm Bill – mondtad szinte elcsukló hangon -, köszönöm ezt a gyönyörű éjszakát.
Lágy mosolyra húzódott ajkad, majd újból magadhoz húzva, szerelmes ölelésbe vonva egymást, hunytátok álomra szemeiteket. Ez az este volt eddig életetek legszebb és legmámorosabb éjszakája. Kimerültetek, de a vágy még parázslott bennetek, amit a szerelem tartott melegen.
Bele sem mertél gondolni, hogy lesz még egy ilyen férfi az életedben. Annyi csalódás ért már, annyiszor rászedtek már a férfiak, hogy minden beléjük vetett bizalmad eltűnt. Eleinte Billt sem merted közel engedni magadhoz, féltél attól, hogy Ő is csak egy a sok közül. De a hónapok alatt bebizonyította, hogy Ő más. Más a gondolkodása, a felfogása az életről, a szerelemről, a tiszteletről és az őszinteségről. Ő minden, amire vágytál…

Bring Me to the Top of the World

Szorosan hozzábújtam, szinte elvesztem az ölelésében, és egy lehelet finom puszit nyomtam tökéletes nyakára.

 

Lenézett szemeimbe, majd elmosolyodott. Épp a terminál felé sétáltunk, kezemmel szinte szorítottam a kezét. Tudja a félelmem, nem szeretek nagy tömeg előtt vele mutatkozni. Félek, bevallom, hogy félek. Tartok az emberek reakcióitól, attól, hogy milyen szavakkal fogják becsmérelni a kapcsolatunkat, a szerelmünket. Persze, Bill már bevallott mindent a sajtónak, nem rejtegette az érzéseit irántam, én mégsem tudtam nyugodni azóta, hogy minden fan tudomást szerzett a szerelmünkről. Ebből kifolyólag már volt egy hatalmas balhé köztem és Bill között, nem tudta megérteni a félelmem… Természetesen azzal nyugtatott, hogy temérdek biztonsági őr fog körül venni bennünket, én még sem éreztem magam biztonságban az ilyen nyilvános helyeken. Hisz elég egy jól irányzott lövés, és én már nem is vagyok Bill barátnője.
Már régóta szerettem volna eljutni ide Milánóba, de most valahogy nem tudtam örülni neki. Féltem. A gondolatba is beleborzongtam, hogy kinn akár több száz rajongó is várhatja kedvenc énekesét. De ahogy meglátnak engem, mi lesz a reakció? Nekem esnek? Ordibálnak? Megtorpantam egy pillanatra. Bill, ahogy észrevette, szorosabban magához vont és közelebb hívta a biztonsági őröket. Kis csókot nyomott a homlokomra, majd újra elindultunk. A hatalmas üvegajtón először az egyik őr ment ki, majd még egy és csak utána mi. Szinte már a szédülés is elfogott, ahogy megpillantottam mennyien őrjöngnek kinn. Amennyire tudtam összehúztam magam, Szerelmemhez bújtam és kiléptünk. A félelmem be is igazolódott, ahogy rám néztek, ocsmány szavakkal kezdtek illetni. Bill csak simogatta a hátam megnyugtatásként, amíg az autóhoz nem értünk.
– Tudtam, hogy ez lesz! – csordult ki pár könnycsepp a szememből. – Mondtam, hogy kimegyek a személyzeti bejárón! De nem ugyan, vállaljuk fel a kapcsolatot! Végül is nem te lettél a „büdös ribanc”!
– De azt is tudtad, hogy ez lesz, ha velem vagy. Ezt vállaltad… – csapott idegesen az ülésre.
– Nem tudod elképzelni milyen érzés, ugye?! Fogalmad sincs Bill, hogy min megyek keresztül. Miattad…
– Akkor miért nem hagysz el?!
– Ezt most komolyan kérdezed? – szinte megrökönyödtem kérdése hallatán.
– Jól hallottad – karba tett kézzel helyeselt. – Tisztában vagy vele, hogy ki és micsoda vagyok a nagyvilágban. Énekes, modell, szinkronszínész.
– Én pedig csak egy egyszerű egyetemista, ugye?
– Nem ezt akartam kihozni belőle – hangja kissé alább hagyott.
– Persze, sosem ezt akarod közölni, mikor épp azt taglalod, hogy szerinted semmi értelme a felsőoktatásnak, csak időpocsékolás, hisz az életet úgy lehet megismerni, ha tapasztalatokat élünk át, nem úgy, ha könyveket bújunk.
– Ebben igazam van, Te is beláthatod.
– Hidd el, ha nekem is akkora szerencsém lett volna, mint nektek, hogy csak úgy felfedeznek egyik napról a másikra és egyből pénz áll a házhoz, akkor nem tanultam volna, hogy abból majd meg tudjak élni. De Te ezt nem érted, hisz már tizenöt évesen mindent a feneked alá toltak. Kicsi Bill így, kicsi Bill amúgy, cukormentes kóla light salival és fehér husival, csak hogy fényesre nyalják a segged.
– Na jó, ezt most fejezd be – hirtelen karom után kapott, és megszorított. Farkas szemet néztünk egymással, miközben Ő még ujjaival szorított.
– Kérek egy biztonsági őrt. Most!
– Minek neked az?
– Mit okoskodsz? Csak rendelj valakit mellém, és kész.
Némán elengedett, majd előre szólt egy Jeff nevű pasinak. Ő kiszállt, majd kinyitotta az ajtóm, és hagyta, hogy kiszálljak. Nem néztem vissza Billre, valahogy most nem vagyok kíváncsi rá. Ki akarom szellőztetni a fejem és át akarom gondolni a történteket.
Minél többet gondolkoztam, annál idegesebb lettem. Hogy lehet ekkora öntelt bunkó?! Fújtatva vágtattam az ismeretlenebbnél ismeretlenebb utcákon, igazából azt sem tudtam, hogy hova kéne eljutnom. Jeff kezdett kifulladni a követésemben. Nem is csodálom, szinte már futottam, ez a legjobb feszültség levezető számomra.
Szeretem Billt, teljes szívemből, szinte bármit képes lennék feladni a kapcsolatunkért, de néha képes a pénztől máshogy látni a világot. Én nem vagyok se híres, se gazdag, dolgozom az egyetem mellett, hogy a tandíjat fizetni tudjam. Ő soha nem fogja érezni, hogy néha milyen nehéz is ez. De hát a szerelem már csak ilyen… szemet hunyunk a másik hibái felett, kompromisszumokat kötünk.
– Kisasszony, ez a hotel, ahol megszállnak! – mutatott az utca másik oldalán álló hatalmas épületre Jeff, ezzel kirángatva a rengeteg gondolat közül.
– Remek! – szóltam oda pufogva és dobolni kezdtem a lábammal. – Sajnálom, nem akartam így beszélni, csak szétrobbanok az idegtől. Szerinted lehetséges, hogy külön szobában szálljak meg? – Meglepődve pillantott rám a férfi, és egy bólintással felelt a kérdésemre. Szó mi szó, Bill néha nagyon csúnyán tud viselkedni az alkalmazottakkal, ezért lassan már magukra sem veszik a parancsolgató megszólításokat.
Amint beléptem a hotelbe – oldalamon a testőrömmel –, egyből a recepció felé indultam meg. Csak akkor torpantam meg, mikor szinte kiszúrta a szemem az 5 csillag és a hatalmas aranyozott falberakások. Ehhez a luxushoz az én pénztárcám és az ösztöndíjam nem elég. Tanácstalanul hátra pillantottam, reméltem Jeff tud választ néma kétségbe esettségemre, de ekkor megláttam a felénk közeledő James-t, az én megmentőmet, illetve Bill személyi mindenesét. Ő rendezte az utunkat, a szállodát, Bill időbeosztásával is Ő van képben, Bill és én szinte csak tesszük, amit megszab. Egyébként rendes pasi lenne, ha Bill nem tette volna undokká a követeléseivel.
– Mégis hol voltál ennyi ideig? Tudod, hogy minden percetek be van osztva. Billt sem tudom lenyugtatni, mit csináltatok egymással?
– Nem mesélte el? Bár nem csodálom, ezzel én sem dicsekednék.
– Megbántott? – kérdezte most már kissé higgadtabban és tapintatosabban.
– Nem szeretnék róla beszélni, kellemetlen.
– Nyugodtan elmondhatod, nem mondom vissza neki. De gyere, felkísérlek a szobátokba, addig elmeséled. Jó?
– Nem szeretnék egy szobában vele lenni. Kivennél nekem egy külön álló kis szobát? Nem kell se erkély, se jakuzzi, ami gondolom, neki a hálószoba közepén fekszik el – vicces, de Bill eddig még sosem volt az én kis lakásomban, amit egyedül bérelek. Gondolom, nem nézné jó szemmel Ő urasága, hogy csak egyetlen tusoló van, és a beépített szekrényeim száma is csak a kettőt üti meg, nem hogy egy egész gardrób szobám legyen.
– Jaj, te lány.
Egyetlen szó nélkül kérte, amit szerettem volna, nem akadékoskodott. Amint megkaptam a 19-es szoba számot, fellifteztünk az adott emeletre. Jefftől már elköszöntem, nem akartam, hogy egész nap mellettem unja magát szegény.
– Ha valamire szükséged van, nyugodtan szólj. A 25-ös lakosztályban vagyok.
– Rendben, és köszönöm még egyszer.
Amint beléptem a szobámba, kicsit megnyugodtam. Nem volt hivalkodó, talán még hasonlított is az én szeretett lakásomra. Fáradtan dőltem le az ágyra – bár kissé hiányérzetem volt –, mégis egy pillanat alatt elszállt. Bill terjedelmes baritonját véltem meghallani a vékony falakon keresztül, nem lehet, hogy pont a mellette lévő szobát kaptam meg. Felálltam az ágyra és fülemet a falra tapasztva hallgatózni kezdtem.
– Tom! Kérlek, gyere ide, így nem vagyok képes kiállni annyi ember elé ilyen állapotban! James most szólt, hogy külön szobát vett ki. Sokszor összevesztünk már, de ilyen még nem volt! – ezután már csak pár hümmögést és egy „Jó, akkor cseszd meg!”-et hallottam, utána néma csend. Szívem szerint odamentem volna hozzá, szorosan megöleltem volna és a fülébe suttogtam volna, hogy nem lesz semmi baj. Hónapok óta csak így tudott megnyugodni egy-egy szereplés előtt. A női büszkeségem viszont visszafogott, nem bocsájthatok neki meg csak így. Akkor ugyanaz történne, mint most, vagy a múltkori veszekedésünk alkalmával. Tom többször mondta már, hogy túl jószívű vagyok Billhez, és így nagyon el fog szállni magától. Nem hittem neki ez idáig. – Talán ő tudna valami jó tanácsot adni – vettem elő a telefonomat és pár másodperccel később már a búgó hangot hallgatva vártam, hogy valaki válaszoljon.
– A tesóm egy idióta – szólt bele köszönés helyett a fiú.
– Szép felismerés, miért nem hallgattam rád régebben?!
– Hát igen, én soha nem tévedek – sóhajtott színpadiasan, majd nevetésben törtünk ki mindketten. – Mi a pálya csajszi? Miért hívtad a Nagy Tomot? – szinte láttam magam előtt az egoista vigyort az arcán.
– Gondolkoztam, és kéne egy terv, amivel megleckéztethetem a Billt. Te jó vagy az ilyenekben, segítesz nekem?
– Egyszerűen csak hagyd ott. – Szólalt meg végül Tom félpercnyi csend után.
– Micsoda? – kérdeztem vissza értetlenül.
– Mondom… Hagyd ott, gyere haza – Tom olyan könnyen jelentette ki ezt, mintha a szomszédos országban lennénk és nem Olaszban.
– De hát… De hát nem tehetem meg vele – érveltem kissé dadogva. – Már így is hót ideg a szereplése miatt – magyaráztam egy nagy sóhaj kíséretében.
– Már megint csak Ő… Te akarod megleckéztetni… Hát ez pont jó lenne.
– És nincs ennél drasztikusabb, de nem Billt cserbenhagyós terved? – bármennyire is mérges voltam most Billre, tudom, hogy sose bocsájtaná meg, ha most itt hagynám.
– Most mondjam azt, hogy vond meg tőle a szexet?! – nevetett fel hangosan Tom. – Azt Te se bírnád… Ennyire már ismerlek! – sajnos Tomnak tényleg igaza volt… azt én se bírnám. Elég Bill ártatlan, mindent megbántam és nagyon szeretlek nézése azokkal a csokoládébarna szemekkel, és máris mindent megbocsájtok.
– Rendben, igazad van, ez lesz a legjobb.
– Majd szólj, melyik géppel jössz, és kimegyek eléd a reptérre – ajánlotta fel nagylelkűen Tom.
– Köszi, majd még hívlak – azzal letettem a telefont.
Az ágyra vetődtem és néztem az ajtóban álló bőröndjeimet. Még jó, hogy nem csomagoltam ki. Felhívtam a recepciót és kértem, hogy foglaljanak le nekem egy jegyet a leghamarabbi járatra Los Angeles-be. Sajnos gép legközelebb csak hét órákor indul, akkor kezdődik Bill bemutatója.

Milánó pompázatossága az este beköszöntével mutatkozik meg igazán. Mialatt az emberek egy része siet haza a munkából, másoknak most indul be az élet. Így történt ez a La Gazette csarnokában is, ahol előkelőbbnél előkelőbb emberek foglalták el az őket megillető helyeket, újságírók és fotósok nyüzsögtek mindenhol, hogy az este minden pillanatát, mondatát megörökítsék.
Eközben a színfalak mögött a modelleké volt a főszerep. Öltöztették, sminkelték őket, és megkapták az utolsó instrukciókat is. Bill időközben fel s alá járkált idegességében. Nem ez volt az első divatbemutatója, de neki még is úgy tűnt, mintha soha az életében nem járt volna kint a színpadon, sőt még a közelében sem. Hiába volt rutinos, de eltűnni látszott az a fene nagy önbizalma is. Nem volt ki megnyugtassa, pedig mennyi bíztató szót kapott már asszisztensétől, kollégáitól. Mégis hiányzott neki még valaki, aki már puszta látványával, érintésével a mennyekbe tudta juttatni őt. Ott motoszkált belül egy furcsa érzés is, ami nem hagyta nyugodni, s még inkább idegesebbé tette. Sejteni sem sejtette, hogy a megérzése nem csal, és tényleg valami rossz fog történni.

Pár pillanat volt már csak hátra, hogy rá essen a sor, és kilépjen a színpadra. Asszisztense még megpróbálta menteni a menthetőt és megnyugtatni Billt.
– Bill, csak annyi, hogy kilépsz a kifutóra és voálá. Ennyi az egész.
– De nekem most ő kell! Hol van? Itt kellene lennie és meg kellene nyugtatnia! – A fiú már annyira ideges volt, hogy elkezdett toporzékolni, mint aki anyukájának hisztizik egy csokiért, amit már fogmosás után nem kaphat meg.
– Hát öhm… még mindig a szobájában van.
Bill észrevette azt a kis apró jelet, mikor asszisztense lehajtotta a fejét, mintha titkolna valamit.
– James, valamit nem mondasz el nekem. – Gyanakvóan felhúzta szemöldökét, és választ parancsolóan ránézett a nála sokkal alacsonyabb férfira.
– Jaj, Bill én próbáltam visszatartani, de annyira makacs az a lány, bébiszitter kellene neki. Hajthatatlan volt. Én meg hát mit tudtam volna tenni? Neked nem szólhattam, mert készülnöd kellett. Ennyi pénztől meg nem csúszhatunk el. Kérlek, menj ki a kifutóra és csináld végig!
– Hova ment, te idióta? Hogy lehetsz ennyire szerencsétlen? – Bill tajtékzott a dühtől.
– A re-reptérre ment. El fog repülni, vissza Los Angelesbe.
– Utána megyek…
– Ne tedd! Ezt végig kell csinálnod! Majd a show után elmehetsz felőlem, de most kérlek, maradj!- James már majdnem a szívinfarktus határán volt, de össze kellett magát szednie, hogy maradásra bírja a srácot.
*Most pedig, kedves nézőink, tekintsék meg a 2011-es évi Dior kollekciónkat*
A fények kihunytak, a modellek pedig a zene kezdetével elindultak. Billnek is indulnia kellett. Vajon hogy fog dönteni? Megint csak saját érdekeit figyeli, s önzőmód mutogatni fogja magát a sajtónak? Vagy most már a szívére hallgat és visszaszerzi élete egyik legfontosabb kincsét?

Igazából fogalmam sem volt arról, hogy mit csinálok. Eddig mindig csak az Ő érdekei voltak a szemem előtt és talán az egész kapcsolatunkban. Ez az első dolog, amit tényleg magamért csinálok. Lassan szedtem össze a táskáimat a földről, féltem, hogy valami hülyeséget tesz, ha rájön erre az egészre és utólag meg is bánja majd. Megerősítésképpen hívtam fel ötpercenként szegény Tomot, aki a végén szerintem már a háta közepére sem kívánt engem. Épp egy ilyen telefonon voltam túl, amikor kopogtak az ajtómon. Hatmillió gondolat száguldott végig a fejemen egyszerre. Talán Bill az? Feladta az önfejűségét értem? De ahogy kinyitottam az ajtót a csalódás érzete szántott végig minden porcikámon. James volt az.
– Hallom hazamész – mondta rideg hangon majd folytatta. – Én megértelek, megbántottak, de nekem az üzleti oldalát kell néznem minden dolognak. Nem mondhatod meg Billnek a bemutató előtt.
– Nem is állt szándékomban… – bunkó. – Egyébként kettőnk közül mindig is te voltál, aki nem tudott hazudni.
– Jó, a meglepetés buli, sajnálom. De ez milliókat jelenthet nekik, kicsit más téma.
– Tőlem nem fog visszajutni hozzá, megnyugodhatsz.
– Rendben, remélem, azért kibékültök. A kocsi kint fog várni úgy 20 perc múlva – nézett az órájára, majd elindult a lift felé.
Nem tud semmiről. Az jó, nem? Nyugodtan hazautazhatok, nem jön semmi közbe. Igen, ezt akarom! Na, jó, ez nem volt túl határozott kijelentés, meg amúgy is miért beszélgetek magamban?! Kezdek megőrülni, azt hiszem…

Bill vett egy nagy levegőt, még is tudta, hogy ennyi oxigén semmire sem lesz elegendő. Lehullt előtte a függöny, szemeit már az első pillanatokban bántották az éles vakuk, az erős lámpák. Már javában szólt a zene – ekkora körülbelül a színpad közepén kellett volna forognia, és csábosan néznie -, most mégis csak földbe gyökerezett lábakkal állt a több száz meghívott vendég előtt.
– Szépen kérlek Bill, told ki a segged, amíg szépen mondom!
De Bill szinte meg sem hallotta James parancsoló hangját, még mindig csak némán állt. Majd egy hirtelen ötlettől vezérelve oda sétált a bemondó hölgyhöz és kikapta a kezéből a mikrofont.
– Nem fogok magyarázkodni Önöknek, de sajnos nem tudom teljesíteni a rám kiszabott feladatot. A szerelmem épp most készül elhagyni az országot, hogy visszarepüljön Amerikába. Nélkülem… Sajnálom, de Ő most fontosabb.
Ennyi volt, nem több. A közönség egy része vagy megrökönyödve ült száját tátván, vagy épp halk tapsba kezdtek, ami a percek elmúlásával egyre csak hangosabb lett. Bill elmosolyodott, majd intett, és lerohant a színpadról. Rengeteg energiát adtak neki azok az emberek, akik tapsukkal bíztatták.
– Jeff vitte ki a reptérre? – Bill ismét zaklatott lett.
– Nem olyan rég láttam Jeff-t a színfalak mögött. Ő nincs vele.
– Mi az, hogy nincs vele? Hisz kirendeltem mellé. Ott kellene lenni vele lépten-nyomon.
Billt szinte egy áramütés szerű felismerés érte. Szerelme egyedül van Milánó utcáin… a fanok pontosan tudják, hogy melyik hotelben szálltak meg. Ebből baj lesz, érzi.
A szerelme egyedül a több száz fannal.

(Itt ketten is leírták ugyanazt a részt, és egyiket sem szeretném kihagyni, de a történet az előző résztől folytatódik.)
Bill magára erőltetett egy mosolyt, s elindult a kifutón. Egy kívülállónak úgy tűnne, minden rendben van, semmi gondja sincs… Közben mégsem… Döntenie kell… Választania kell a média és a szerelem között… Agya szüntelenül zakatolt, elmélyült a gondolataiban. Már csak arra lett figyelmes, hogy le is értek a színpadról, s a közös felsorakozás következik. Bill egyre csak gondolkozott, próbálta megtalálni a helyes utat.
Mikor minden modell egy sorban állt, Billt szólították fel, hogy mondja el a beszédét, mint sztárvendég.
Előrelépett a mikrofonhoz, s belekezdett.
– Először is, nagyon köszönöm, hogy itt lehetek, sokat jelent számomra, hiszen ez által is tapasztalatokat szerzek, és embereket ismerek meg. Viszont szeretnék mindenkitől elnézést kérni, de az est további részén nem tudok jelen lenni. Mindenki tudja, hogy van egy csodálatos barátnőm, akit hihetetlenül szeretek. Sajnos a minap összekaptunk, ugyanis a hírnév elvakított, és nem vettem észre azt, ami mindennél fontosabb… Nem álltam ki mellette, mikor támadások érték őt, mert azt hittem, ezt könnyen fel tudja majd dolgozni… Szeretném ezt helyrehozni, úgyhogy még egyszer elnézést, és köszönöm, hogy itt lehettem.
Bill nem mondott mást, csak fogta magát, s lerohant a kifutóról. Mikor már a színfalak mögött volt, gyorsan az órára pillantott. 18:56. Odakiáltott Jeffnek, aki egyből felkapta a kocsi kulcsot, s már indultak is a reptérre.
Bill idegességében összekulcsolta kezeit, s hirtelen eszébe jutott, hogy mi van akkor, ha ezzel a húzásával elintézte a modell karrierjét?
Na, tessék, már megint magára gondol… Gyorsan elhessegette a magával törődő gondolatait, s csak a lány arca lebegett a szeme előtt.
Mikor odaértek a reptérre, Bill feltépte az ajtót, s ismét rohanni kezdett. Odaszáguldott a jegypulthoz, s hadarni kezdett.
– Kérem, mikor megy a legközelebbi járat Los Angelesbe?
– Holnap délután 5 órakor. A legutóbbi pedig 5 perce szállt fel.
Bill nem tudott szólni, csak nézett maga elé. Az nem lehet, hogy elment… Nagy nehezen kipréselt magából egy köszönömöt, s odabotorkált egy székhez, majd leült.
Fél perce lehetett ott, mikor egy hangot hallott maga mögül, melyet annyira imád…

Ahogy James megígérte, a kocsi a hotel előtt várakozott, csak Jeff-t nem láttam sehol. Végül is, mindenki úgy tudja, hogy ott vagyok a bemutatón, nem kell félnem egy gyilkos tekintetű rajongótól sem. Beszálltam a sötétített ablakú autóba és a reptér felé vettük az irányt. Többször meg akartam szólalni, hogy forduljunk meg, menjünk a bemutatóra. Mennyivel jobban jártam volna. Az ablakon keresztül figyeltem a gyönyörűen kivilágított várost. Akaratlanul is az jutott eszembe, hogy hogyan lettem én Bill Kaulitz barátnője.

– Komolyan tegyél le, hallooooood! – sikítottam a fülébe. Olyan szabadnak éreztem magam, mint még soha.
– De miért? Most felviszlek a világ tetejére!
– Neked tényleg elment az eszed! – nevettem fel boldogan.
– Minden bizonnyal. – helyeselt – De élvezem minden pillanatát! – Némán tartott a kezében, és csak bambán bámultunk egymásra. Mióta megismertem, csak veszekedni tudtunk. Három szó után mindig kiabálni kezdtünk egymással. Ma volt az első nap, hogy el tudott szabadulni a bandától kicsit, és még egy rossz szava nem volt hozzám. Sosem láttam ez alatt a fél év alatt ilyen felhőtlennek. – Tudod, gondolkoztam. Én nem utállak.
– É-é-én sem téged. – Csak dadogni tudtam, ahogy megigézett azokkal a gyönyörű mogyoróbarna szemeivel. Pár másodperc múlva az ajkait éreztem a sajátomon. Megrémisztett a helyzet, de borzalmasan élveztem, mohón kaptam újra és újra az ajkai után.
– Nézd, itt vagyunk! Elhoztalak a világ tetejére! – hajolt el tőlem, és nyitotta ki pár perc után a szemeit. Nem értettem miről beszél, amíg szét nem néztem. Egy hatalmas dombon álltunk, ahonnan az egész, gyönyörűen kivilágított várost látni lehetett. Tátott szájjal pillantottam körbe.
– Ezt soha nem fogom elfelejteni, köszönöm…
– Remélem is, tudod, amikor bemutatlak mindenkinek, mint a barátnőmet, szeretném, hogy csak ez a pillanat járjon a fejedben.
– A barátnődet? – kérdőn néztem rá. – Ebbe nekem nem kéne beleegyeznem?
– Azt hiszem már megtörtént…

Visszagondolva az egész olyan gyors volt. Örökösen martuk egymást, aztán hirtelen mi lettünk a világ legboldogabb szerelmespárja. Bárcsak itt lenne most, bárcsak újra elmennénk a világ tetejére, csak pár órára. A szemeimet eltöltötték a könnyek és lassan végigfolytak az arcomon. Abban a pillanatban pillantottam meg a reptér bejáratát.
– Kisasszony, megérkeztünk! Jó utat!
– Köszönöm.
Remegve lépdeltem az üvegajtó felé. Az út szinte kihalt volt, a tekintetem csak pár fiatal lányon akadt meg, akik nem messze tőlem sugdolóztak. Rossz érzés futott végig a testemen, akkor kezdtem ténylegesen megijedni, amikor ketten elindultak felém és egy falként beálltak elém. Próbáltam szó nélkül kikerülni őket, de nem engedtek.
– Hova, hova kislány? Elhagytad a biztonsági őrödet? Rossz ötlet volt.
– Csak haza szeretnék menni, kérlek…
– Na, abból nem eszel!
Sosem voltam egy erős lány, de ahogy öten körbe vettek, a lábaim még jobban elgyengültek. Segítségért kiáltottam, de senki sem hallott meg. Aki beszélt hozzám a torkomat szorítva az egyik eldugott sarokba nyomott. Bill az enyém lesz… suttogta a fülembe. Csak tehetetlenül kapálóztam, hogy levegőt nyerjek, nem sok sikerrel. Aztán egyszer csak elengedett. Fuldokolva csúsztam le a földre. Az egyikük kacagva emelte meg a fejemet. Egy hang sem jött ki a számon. Ribanc! Kiáltották többen majd egy hatalmas ütést éreztem az arcomon, a mellettem álló falnak csapódtam. Hallottam, ahogy a saját csontjaim ropognak. Amennyire magamnál voltam, az ütés helyéhez emeltem a kezem. Meleg vér csorgott rajta végig. Féltem, sőt rettegtem. Tudtam, hogy nem fognak engedni. Tudtam, hogy olyan sérüléseket szereztem, amiket csak valamilyen csoda folytán élhetek túl. Rúgásokat éreztem, de olyan távolinak tűnt az egész. Mintha kívülről látnám a saját testem. Sokan álltak körülöttem, aztán egyszer csak egy kocsi parkolt le. Mindenki elfutott. Ott voltam vérben feküdve, tele zúzódásokkal. De megpillantottam Őt. Amint felém rohan és ordítani kezd. Eljött miattam? Itt van tényleg? Kérlek, csak had érezzem még egyszer, hogy a karjaiban tart. Aztán elsötétült minden, a fájdalom hatalmas erővel nyilallt belém újra. De éreztem Őt! Ahogy zokog, és szorítja magához a testem. Utolsó pillanataimban én voltam a világ legboldogabb embere. Majd elmúlt minden fájdalmam, szárnyaltam. Találkozunk egy szebb életben, Szerelmem…

Lélekbaleset

“Nem igaz, hogy a végzet vakon lép az életünkbe, nem. A végzet az ajtón lép be, melyet mi tártunk fel, s magunk előtt tessékeltük a végzetet.”
(Márai Sándor)

Tudni akarod, mi történt? Elmondom. De előre szólok, nem a te hibád, ami történt, és kérlek, az öcsédet se okold. Én vagyok egyedül a felelős a történtekért. Nem akartalak sosem bántani, nem érdemelted meg azt, amit tettem, de hiába bántam meg, már nem tudom visszacsinálni, már nem tudom meg nem történtté tenni. Legszívesebben azt mondanám, hogy minden azon a hülye nyaraláson történt, amit te lemondtál az utolsó percben, de nem így van. Bennem már sokkal korábban elkezdődött az egész. Próbáltam ellene harcolni, és téged szeretni, de sajnálom, nem ment. Ismersz, utálom az ilyen szövegeket, de most tényleg komolyan is gondolom: nem a te hibád volt, az enyém.

Esti mese egy örökké tartó pillantásról

„Nem tudom (…), nem azért vannak-e kivilágítva a csillagok, hogy egy napon mindenki megtalálhassa a magáét.”
(Antoine de Saint-Exupéry)

A ruhámba markoltam, és megálltam az ajtóban. Izgultam… Te jó ég, ez nem is a megfelelő szó rá. Ha az összes szinonimát összetesszük, még az sem írná le megfelelően azt, amit éreztem, még az is túl kevésnek bizonyulna ahhoz, hogy igazat mondjak.
Az ujjaim már elfehéredtek, és már azt sem tudtam, hogy mi is a nevem. Sőt, még azzal is bajban voltam, hogy fiú vagy lány vagyok-e.
– Jaj, fejezd már ezt be! – szólalt meg mellettem Tina, és megfogta a kezem, ezzel kirángatva engem a teljes kábulatból. – Túl drága volt ehhez ez a ruha.

Bűnbeesés

„Egy ember nem föltétlenül abban a pillanatban a legbűnösebb, mikor felemeli a fegyvert, hogy megöljön valakit. A bűn előbb van. A bűn a szándék.”
(Márai Sándor)

Nem tudom miért, de azt hittem, hogy velem fog megtörténni. Hogy ahogy először a szemembe néz, majd meglát bennem valamit, egy pillanat alatt megszeret, és soha többé nem lesz más lány. Komolyan hittem, hogy én leszek a királylány a tündérmesében, ő pedig az én hercegem. Vagyis azt tudtam, hogy ő az én hercegem, de reméltem, hogy amikor meglát, rájön, hogy én pedig az ő hercegnője vagyok.

Más szempontból

Semmi kedvem nem volt ehhez az egész cécóhoz. Felvettem a szürke kabátom és követtem Billt a kocsihoz. Gemma már ott volt, és Daviddel beszélgetett. Észrevétlenül rávigyorogtam, aztán, mint mindenki más, én is adtam neki kettő puszit – az egyik egy picit félre csúszott és a szája sarkára ment, amit ő csak egy vigyorral jutalmazott, és hál’ isten David nem vett észre. Ki is akadna, ha kiderülne, hogy a húgát dugom!

A beismerés

– A mi kapcsolatunk sokrétű – nézett meglepődve Tom ikertesójára, miután Bill már sokadszorra kérdőjelezte meg Tom épelméjűségét, a barátnője miatt.
– Komolyan? – pillantott rá Bill egy másodpercre, de aztán újból kinézett a repülőgép ablakán. Megint Amerika, ráadásul pont most.
– Igen – bólintott Tom, majd egy kaján vigyorral megfűszerezve hozzátette: – Mindig máshol szexelünk…
– Tom – sóhajtott fel Bill -, nem erre gondoltam.
– Jó, tudom – de aztán egy mosolyt erőltetett az arcára és felnézett az éppen mellé leülő lányra – Kapcsold be magad, szívem, mindjárt leszállunk.
– Oké – válaszolt Allison.
– Szóval, Allison – Tom jelentőségteljesen ránézett Billre, pontosan tudta, mit jelent ez a hangsúly – hosszú volt a sor a WC-nél?
– Tessék? – nézett rá Allison, majd Tomra pillantott, aki kettejük között ült és leginkább úgy érezte, hogy mindegyiknek adna egy pofont. Na jó, csak Billnek, mindig ő kezdte a veszekedést.
– Hát hogy ennyi ideig voltál kint.  Mondta is Tom, hogy megnéz, de mondtam neki, hogy talán nem kéne, mert még véletlenül meglát téged a légi kísérővel… – egy gúnyos mosoly kíséretében újból a felhőket kezdte tanulmányozni.