Gyors léptekkel megindultam a bejárati ajtóhoz, mert baromi hideg volt és ugyan azzal a kóddal kinyitottam az ajtót is. Nem tudtam mi vár rám ezért egy kicsit elbizonytalanodtam ahogy bezártam magam mögött az ajtót…vajon fent vannak már vagy még alszanak?…eszembe sem jutott eddig az a lehetőség, hogy még esetleg nagyban alszanak és akkor nekem az ágyból kellene kivernem őket….Na azt azért nem!-gondoltam magamban…
Belépve az előszobában találtam magam, ahol síri csönd uralkodott. Sehol egy árva lélek nem volt, de meglepően rend volt és barátságos volt minden amit magam előtt láttam. Sejtettem hogy nem fognak nekem hajnali fél nyolckor itt csicseregni, de abban is reménykedtem, hogy nem a szobájukba kell összekaparnom őket…nem nagyon szeretném félmeztelenül látni egyiket sem, nem hogy Tomot.
Tokio Hotel Fictions 